RENDSZERES KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK

 

IPOLYDAMÁSD-HELEMBAI MASKURÁZÁS

Az évkör elejének ünnepe, a farsang idején egy figyelemre méltó hagyomány éledt újjá az Ipoly mentén. 1989 óta rendezik meg újra több évtizedes kihagyás után HELEMBÁN és IPOLYDAMÁSDON a PALÓCFÖLDI ALAKOSKODÓK FARSANGI ÜNNEPÉT, télbúcsúztatóját. Az Ipoly két oldalán fekvő községeket korábban ideiglenes híd kötötte össze, melyet ezen a jeles napon határátkelőként megnyitottak, szabadon járhattak át egymáshoz a két község lakói, a hídról dobták az Ipolyba a telet jelképező, égő KISZE babát.

 

Sajnos ez a híd a 2000-es tavaszi árvízkor összeomlott, de nem lankadt a farsangolók kedve, továbbra is zajlanak a jelmezes felvonulások és a télbúcsúztató rítusok, 2011-ben Ipolydamáson kezdődött az alakoskodás, majd autóbusszal keltek át a letkési hídon a damásdi jelmezesek, hogy meglátogassák Szlovákiában helembai társaikat. 2012-ben a befagyott Ipolyon keltek át egymáshoz ünneplők. Mindkét oldalon helyi zenekarok, hagyományőrző csoportok adják elő télbúcsúztató rigmusaikat, jelmezekbe öltöznek a két falu öregjei, fiataljai. Rendkívül ritka az ilyen erős közösségszervező a mai világban, egész évben erre készülődnek a falvak lakosai. 2013-ban Ipolydamásdon kezdődött az alakoskodás, felvonulással, tűzugrással, majd autóbusszal, az Letkés-Salka határátkelőn, nagy kerülővel jutottak át a Helembára a damásdi jelmezesek. A helembaiak ember nagyságú kiszebábuját az Ipoly parton égették el.

 

A Szent István Király Alapítvány a szervezésben való részvétellel, dokumentálással, filmezéssel, néprajzi gyűjtéssel járul hozzá a farsang sikeréhez.

 

CSELKA NÁNDOR EMLÉKÜNNEPSÉGEK AZ IPOLY MENTÉN

A Szent István Király alapítvány kezdeményezésére 1997-óta ünneplik a vámosmikolaiak Cselka Nándort, a falu híres szülöttét, aki reformkori püspök volt, élete példájával mutatja, hogy az ember eljuthat az értől az óceánig. Ez a nap hagyományosan a Vámosmikoláról elszármazottak találkozója is, fontos esemény a falu életében. Néhány évvel ezelőtt kapcsolódtak be az ünneplésbe az Ipoly túloldalán fekvő Ipolyszalka község lakói, hiszen a püspök édesapja, Cselka Károly sírja az ipolyszalkai temetőben található. Egy harmadik szlovákiai falu is csatlakozott a programhoz, mert az ünneplő társaság Ipolybélen, Simonyi Sándor, 1848/49-es Lovas Nemzetőr főhadnagy síremlékénél tiszteleg. A program második részében Vámosmikolán az összes határon túli vendég  előtt a falu fiataljai és meghívott tudósok számolnak be legújabb történeti tárgyú kutatási eredményeikről. Majd a vámosmikolai és környékbeli népdalkörök, kórusok, amatőr színjátszók adnak színvonalas műsort a római katolikus plébánia közösségi házában, illetve az udvaron felállított szabadtéri színpadon.

 

A MAGYAR NÉPSZÍNMŰJÁTSZÁS NAPJAI IPOLYSZALKÁN

 

Támaszta az Isten az keresztyén népre,
Pogán fejedelmet nagy veszödölmére,
Jelösben mindönnel ez magyar nemzetre,
Parancsolatszegésért büntetésére.

 

/Tinódi: Az szalkai mezőn való viadalról – részlet

 

A szlovákiai Szalka, az egykorvolt mezőváros, Ipolyszalka az Ipel'-Ipoly Eurórégióban, a hely szelleme értelmében az „északi géniuszban” a 20. század utolsó évtizede óta  a magyar-szlovák határon átnyúló kulturális kapcsolatok újjáépítése szolgálatában példaértékű, kivételes  településnek számít. Kivételesnek, mert azok közé a felföldi falvak közé tartozik, amelyek a társadalmi fölcsuszamlások ellenére, a legnehezebb történelmi időkben is képesek voltak megőrizni „mi- tudatukat”, önazonosságukat: a keresztény és keresztyén európaiság szellemében hitüket; templomaikat, iskoláikat, így jövőbe vetett reménységüket, magyarságukat. „Nyelvében él a nemzet!”

 

A szalkai ember ezt hatványán tudja, sejtjeiben érzi, hiszen többek között olyan elődökre, történelmi nagyságok életművére építheti jövőjét, mint amilyen Tinódi Lantos Sebestyéné (1510-1556) a reneszánsz kori énekmondóé, aki  A szalkai mezőn való viadalról című versében állított örök emléket a török elleni honvédelem szalkai hőseinek; vagy, mint amilyen Cselka Károlyé (1811-1875) a nótáriusé és ludirektoré, aki helytörténeti írásaival, a szalkai dűlőnevek összegyűjtésével tett a felejtés ellenében jó szolgálatot lakhelye polgárainak. S aki, ugyanakkor a vámosmikolai születésű európer, Jozepfus Ferdinandus Cselka (1834 -1897) címzetes püspök, egyházi író,  a svájci reveredói egyetem díszdoktora, pápai kamarás édesapja. Vagy mint, amilyen Csepreghy Ferenc (1842 -1880) asztalos mester, színműíró életműve, akinek a harmadik évezredben, ma is népszerűek népszínművei, s előszeretettel játsszák a Piros bugyelláris, A sárga csikó, Utazás a Föld körül, a Strogoff Mihály utazása, Colombus Kristóf  című színdarabjait.

 

Csoda-e hát, hogy minden megpróbáltatás ellenére a szalkaiak erkölcseikben hűek tudtak maradni felmenőikhez, megtartva hagyományaikat, értékeiket? Mondjuk ki bátran, félelem nélkül, hogy igenis csoda, példa értékű az, ami a „kilátástalanság hevében” az elmúlt évszázadokban, évtizedekben a felvidéken, szűkebb pátriánkban az IPOLY-TÁJI HAZÁBAN történt, történik.

 

Az Ipoly Eurorégió Szabadegyetemen 2005-ben először meghirdetett Csepreghy Tanulmányi- és Emléknap hat év múltán jutott el a lokális közakaratban arra a szintre, hogy most jó szívvel írható le, hogy az evangéliumi szegénység értéket megőrző ereje, valamint azok a hagyományos szellemi értékek, amelyeket az ősök testáltak ránk, a felnövekvő nemzedékekre, ha egyszer az isteni gondviselés folytán összeadódnak, akkor igenis van remény arra, minden nehézség ellenére, hogy itt és most,  Ipolyszalkán, még ebben a földi létben   együtt ülhessük meg a napéj egyenlőség napján, Szentivánkor, a szerelmesek éjszakáján, ama „mélypont ünnepélyét”. Annak reménységével, hogy ez így is lesz, tartsunk hát össze, ünnepeljünk együtt  június 24-25-26-án a  CSEPREGHY Tanulmányi- és Emléknapon, a MAGYAR NÉPSZÍNMŰJÁTSZÁS NAPJAIT.

 

 „Vidámság és kedv” az élet / Tövisei közt a virág, / Balsorsban se öljön a bú, /Bármit mondjon rád a világ./ Fel örömre, fel danára! / Itt mi búnak helyt nem adunk/ Rajta társak! Mutassuk meg, Hogy mi vidám leányok s fiúk vagyunk”.

 

/Mikola

 

TEMPLOMOS NAPOK

 A SZENT ISTVÁN KIRÁLY – ALAPÍTVÁNY a Nagybörzsönyi Konzíliumoknak nevezett építészeti tanácskozást 1994-ben hívta össze először a nagybörzsönyi román kori beteg templomtestek, “testtemplomok” bajának pontos megállapítására és gyógykezelési módjának meghatározására. A diagnózist, akkor a tanácskozás eredményeként sikerült egyértelműen megállapítani. A Szent István templom, amelynek apszis boltozatából már kiesett a zárókő, azonnali beavatkozást igényelt. A helyreállítás módjában azonban többszöri konzultáció után sem tudtak megegyezni a szakemberek: műemlékvédők, építészek és statikusok. Ekkor 1995-ben az Alapítvány második alakalommal is összehívta a konzíliumot, melynek eredményeként sikerült kimozdítani a holtpontról a templomok helyreállításának ügyét.

 

Alapítványunk mindkét templom esetében lebonyolítóként és az Árpád-kori romtemplomok felújítására kiírt pályázatnál kedvezményezettként vett részt a restaurálási, újjáépítési munkákban. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a MÁG közreműködésével, a HÓD Kft. kivitelezésében, 1996-ra készült el a Szent István templom teljes helyreállítása, a Bányász templomé 2001-re. A műemlékvédelmi folyamatok tanulságait az állami, a vállalkozói és civil szféra kapcsolatára vonatkozóan az azóta minden évben megtartott Templomos Napokon összegeztük jól dokumentáltan, eredménnyel.

 

A TEMPLOMOS NAPOK hagyománya túlnőtt a szűken vett műemlékvédelmi kérdések megtárgyalásán, széles társadalmi közegben szeretné tudatosítani az itt élőkben saját településük értékeit. A meghívott előadók között nemcsak építészek, műemlékvédelmi szakemberek, hanem az önkormányzatok képviselői, a helyi értelmiségiek is részt vesznek. A nyitott tanácskozást mindig kulturális műsor, költői estek, színházi előadások követik.

 

MIKOLAI BETLEHEMES JÁTÉKOK

A Mikolai Betlehemes játék forgatókönyvét Németh Péter Mikola Dobszai: Menjünk mi is Betlehembe című játékgyűjteménye felhasználásával állította össze 1993-ban, a dramatikus részeket a nagybörzsönyi asszonykórus által összegyűjtött karácsonyi dalok kötik össze. A félórás dramatikus játék, a karácsonyi dalokkal alkalmas az ádventi időben a régi szokások felelevenítésére, az ünnep gazdagabbá tételére.

 

Az előadás szereplői hosszú évek óta a vámosmikolai gyermekeken kívül, a váci Fiesta Színházának tagjai, nagymarosi és váci gimnazisták, lelkes felnőttek és a Nagybörzsönyi Pávakör tagjai. A próbák már október közepén elkezdődnek, havi egy-két alkalommal összegyűlik a csapat, decemberben majdnem minden nap.
 
Nagyon fontos az évről- évre megvalósuló felvidéki vendégjáték, mely tekinthető missziónak is, hiszen évről évre elvisszük a magyar szót, a magyar igéket az ádventi időszakban az Ipoly túl oldalán fekvő magyar lakta falvakba, városokba Párkánytól, Ipolyságig. Egy ilyen utazás alkalmából 7-8 helyen adjuk elő a betlehemes játékot.

 

A másik körút az Ipoly magyarországi oldalán Váctól- Balassagyarmatig tart, kiegészíti a szlovákiai szereplést, hiszen úgy gondoljuk, a folyó nem elválaszt minket, hanem összeköt. A betlehemes játéksorozat méltó befejezése a Szent Este Nagybörzsönyben és Vámosmikolán bemutatott előadás, élő állatokkal, a templom előtt felépített valódi jászollal.
 
A mikolai betlehemeseket évről évre visszavárják az Ipoly menti falvak templomaiba, művelődési házaiba.